ZÖLD kÖnyvVEZETés Bt


Mi is ez a JES+?

2013.12.05 18:56

 

Akár kiindulhatunk az alább idézett történetből is, talán már olvastad valahol:

 

Különleges alkalom

A barátom kinyitotta felesége komódjának a fiókját és egy csomagot húzott ki belőle, ami selyempapírba volt tekerve.
- Ez – mondta – egy egyszerű csomag, egy fehérnemű.
Eldobta a papírt, amiben volt és figyelmesen nézett a finom selyemre és csipkére.
- Akkor vette, amikor először mentünk New Yorkba, 8 vagy 9 éve. Nem használta soha. Egy különleges alkalomra tartogatta. Rendben. Azt hiszem ez lesz a legmegfelelőbb alkalom.
Odament az ágyhoz és letette a többi holmihoz, amit a felesége temetésére akart vinni. Felém fordult és azt mondta:
- Semmit se tartogass egy különleges alkalomra! Minden nap, amit élsz, egy különleges alkalom.


Még most is ezekre a szavakra gondolok, és arra, hogy mennyire megváltoztatták az életemet. Ma már többet olvasok, és kevesebbet takarítok. Leülök a teraszra és csodálom a tájat anélkül, hogy észrevenném a kertben a gazt. Több időt töltök a családommal, a barátaimmal és kevesebbet munkával. Megértettem, hogy az élet együttes történések élvezése kell hogy legyen, és nem a túlélésé.
Már nem teszek el semmit. Minden kristálypoharat használok minden nap. Felveszem az új ruhámat, amikor a boltba megyek, ha úgy van kedvem. Már nem rakom el a legjobb parfümömet különleges alkalmakra, használom mindig, amikor csak akarom.
A szavak, mint az „egy napon…” és a „majd legközelebb…” kezdenek eltűnni a szótáramból.
Tudom, hogy érdemes megnézni, meghallgatni, vagy megcsinálni: MOST.

Nem tudom, mit csinált volna a barátom felesége, ha tudta volna, hogy nem lesz „holnap”, amit mindannyian olyan könnyen veszünk. Gondolom felhívta volna a családját vagy közeli barátait…, talán felhívta volna néhány régi barátját, bocsánatot kérni, hogy elsimítsa az elmúlt dolgokat…, lehet, hogy elment volna enni valami kínai ételt, ami a kedvence.

Ezek azok a kicsi, meg nem történt dolgok, amiket sajnálnék, ha tudnám, hogy az óráim meg vannak számlálva.”

 

A JES+ is az életről szól, ha megkérdezed, mi ez? A JES+ TE vagy, feltéve ha érdekel! Ha nem, lépj tovább! Ilyen egyszerű. Igen vagy nem?

A gond általában az, hogy nem tudjuk, hogy az igen vagy a nem a jó válasz. Vagy ha tudjuk, akkor is sokszor döntünk rosszul. Mert vagy nem merünk, vagy nem akarunk nemet mondani.

 

Játék, Egészség, Sport és még valami +. Érdekel Téged ebből valami?Nem? Akkor hagyd abba az olvasást, feleslegesen rabolod az idődet, mert a JES+ ez.

 

Mégis maradsz? Miért? Kíváncsiságból? Vagy mert nem tudsz nemet mondani?:-) Erről is lesz szó többek közt a JES-ben. Mármint arról, hogyan tanuljunk meg nemet mondani.

Az élet döntések sorozata. Az eredmény általában egy nyer/veszt szituáció, ahol – nem fogod kitalálni – többnyire Te vagy a „veszt” oldalon. Hogy miért? Mert nem tudsz nemet mondani a nyer/veszt helyzetre.

Aztán mikor néha belefutsz egy nyer/nyer helyzetbe, azt meg kihagyod, mert átverésnek hiszed vagy úgy látod, hogy a másik fél többet nyer. És? Egyrészt nem biztos, hogy jól látod, másrészt kit érdekel, hisz Te is nyersz. Vagyis nyernél, ha belemennél :-)

 

Ismered ezt a viccet?

 

Nyaralóhelyen megszólítanak egy férfit:

- Mondja Uram, nincs kedve sakkozni? Egyedül vagyok, ha jön, játszhatnánk egy jót.

- Nézze fiatalember, én életemben egyszer próbáltam ki a sakkot, de olyan unalmasnak találtam, hogy többet nem játszottam.

Másnap.

- Mondja Uram, nincs kedve bridzsezni? Hárman vagyunk, ha jön, játszhatnánk egy jót.

- Nézze fiatalember, én életemben egyszer próbáltam ki ezt a bridzsezést, de olyan unalmasnak találtam, hogy többet nem játszottam.

Harmadnap.

- Mondja Uram, nincs kedve focizni? 21-en vagyunk, ha jön, játszhatnánk egy jót.

- Nézze fiatalember, én életemben egyszer próbáltam ki a focit, de olyan

unalmasnak találtam, hogy többet nem játszottam. De itt jön a fiam,

kérdezze meg őt.

- Uram, ugye Önnek a fia az egyetlen gyermeke?

- Igen, hogy találta ki?

 

Ha magadra ismersz a viccben, akkor nem Neked való a JES+, ellenkező esetben mindenképp igen. Csak meg kell találnod benne a Neked tetsző részt. A felépítése is nagyon egyszerű, vannak tagok, akik csak játszani akarnak illetve van néhány szervező, akik megszervezik a játékot. A regisztrálás után - ahol alapesetben elég a nevedet és e-mail címedet megadni - tegyük fel, hogy röplabdázni akarsz. Belépsz a játékba és megkeresed a röplabdát. Ha megtaláltad, nyert ügyed van, mert ott már minden, a játékhoz fontos infót megtalálsz. Sajnos előfordulhat, hogy pont olyan játék nincs a lehetőségek közt, amit Te szeretnél játszani. Ebben az esetben beszervezheted, mint új játékot, vagy megkérsz erre egy szervezőt. Innentől kezdve már csak várni kell valamennyi időt, hogy a többiek is felfedezzék az új játékot. Ezt meggyorsíthatod azzal, hogy Te is szólsz pár barátodnak, akikről tudod, hogy szeretik ezt a játékot. Ennyi az egész!

Miért kezdtem el csinálni? Mi motivál? Sok minden. Több apró dolog kellett hozzá, amikből így összeállt és néhány komolyabb...

 

Például egy elejtett megjegyzés egyik barátomtól egy kerti partin, miszerint hamar rájött, hogy nem tudja megváltani a világot. Ez természetes is. Az ember tisztában van a képességeivel és azzal, hogy hol a helye a világban. De ha megváltani nem is tudjuk, egy picit hozzátehetnénk, nem? Mi kell hozzá? Nem sok minden. TE. Fogadd el magad, és legyél őszinte. Legfőképp magadhoz. Lásd be, hogy Te is hibázhatsz és vállald érte a felelősséget! Aztán fogadd el a családod, párod, gyermekeidet. Aztán a szomszédot. A szomszéd is majd elfogadja a következő szomszédot, és egy idő után egész kis rendes utca lesz :)

 

Vagy olvastam a kulturális kreatívokról. Talán én is az vagyok. Ebbe itt most nem megyek bele részletesen, ha érdekel olvass utána! Mindenki máshogy éli meg ezt is, a lényeg, hogy legyen benned törekvés egy jobb élet iránt.

 

Az egészség fontos, és hiszek abban, hogy játékkal és sporttal tehetünk érte. Elkerülhetünk, megelőzhetünk betegségeket és így hosszabb, egészségesebb életünk lehet.

 

Mindenki veszítette el már szerettét. A halál is az élet része, igaz az utolsó, visszafordíthatatlan része. El kell fogadnunk, hogy születésünk pillanatától fogva bármikor meg is halhatunk. Ezzel nincs is akkora gond, ha az ember leélt egy tisztességes kort, 70-80 évet. Az a borzasztó, mikor egy szülő veszíti el a gyermekét, aki alig élt pár évet. Aki még alig tudott járni, beszélni, nem tudhatta meg milyen lehet iskolába járni, megtanulni írni, olvasni. Nem csókolhatta meg a kedvesét, nem ismerhette meg a szerelmet. Nem dolgozhatott, nem veszekedhetett a villanyóra leolvasóval, nem élhette át, hogy milyen szülőnek lenni és majd nagyszülőnek, nyugdíjszelvénnyel...

Ennek nem szabadna megtörténnie!

 

Szóval ilyen és hasonló gondolatokkal kezdődött...

 

Ez egy keret, nem is keret, hanem egy vázlat, ami aztán majd formálódik.

Mindenki beletesz valamit...

 

Szombathely, 2013.december 02.

Szabó Zoltán

—————

Vissza



Készíts ingyenes honlapot Webnode